Tegnap ilyenkor nagyon mélyen volt a hangulatom, elvesztettem (illetve kicsi feleségem) az autóm első rendszámát, nem motoroztam 2 napja és úgy egyáltalán, minden összejött ami hangulatromboló..
Ma az önkormányzat kormány ablakában nézegettem kifele, magamban anyáztam, hogy 1 órája ott ülök, 4-en voltak előttem, de egyet se lépett előre a sorszámom. Minden okom megvolt arra, hogy kötelet keressek és ott helyben mutassam be, hogy az akasztófa csomózáshoz is értek, majd ellengjem a delet..., de ekkor meglódult a sorszám és 2 percen belül már velem szemben egy nagyon kedves úriember érdeklődött mivégett jöttem.
Már épp lehúzni akarta a kártyámat a rendszám legyártási illeték miatt, mikor elmosolyodott, hogy erre még sem lesz szükség, mert a Szigetszentmiklósi Járási hivatalban épp most adta le valaki a rendszámot.. Bár egy forinttal se lettem gazdagabb mint 3 perccel előtte (de szegényebb se), ezért ezt konkrét bevételnek éreztem. (12500 Ft)
Kicsi feleségemen látszott, hogy semmi kedve autóba ülni és elautózni a rendszámért, ezért lecsaptam a lehetőségre, hogy akkor viszont motorral megyek!
K. jó idő volt ma a motorozáshoz! A budai alsó rakparton imádom idegesíteni az autósokat, hogy amíg ők ott toporognak egy helyben, addig én csiki csukit játszva, beugrós libellék segítségével haladok mellettük, mintha egyedül lennék az úton.
Csak annyit mondok, hogy egyszer sem kellett használnom még a normál dudát sem, hát még brutálkát.
Szigetszentmiklós előtt Szigethalom felé már kezdtem beleszédülni a sok körforgalomba, már nem is emlékeztem, hogy ennyi van egymás után. Többé kevésbé szabályosan haladtam el a kocsisor mellett, csak párszor kellett jobbról kerülnöm a körforgókban, ezt nem tudom, hogy mennyire szabályos, talán annyira mint bent állni és telefonozni, ahogy az autósok tették.
A kormányablakba belépve (sic!) , az első ott dolgozó hölgyet megkérdeztem, hol vehetném át a tegnap elvesztett és itt leadott rendszámot. Mint egy ovis kis gyereket hívott oda a sorszám kiadó géphez és jó tanárnő módjára magyarázta, hogy mit kell tegyek.
"Látja? kormányablak, na most? magánszemély, majd gépjármű űgyek, majd..." és a kezembe adta a kiadott sorszámot, üljön le. Épp csak nem kaptam elégtelent...
"Látja? kormányablak, na most? magánszemély, majd gépjármű űgyek, majd..." és a kezembe adta a kiadott sorszámot, üljön le. Épp csak nem kaptam elégtelent...
Gondolatban elvégeztem a hölgyön Pai Mei ötpontos szívrepesztő technikáját. A hölgy elfordult és elindult. Egy..kettő..három..négy.....öt..., most kellene össze essen, mikor hirtelen megfordult, felhúzott szemöldökkel kérdezte: "azt mondta, hogy elvesztette a rendszámát?" Igen habogtam és bágyadtan néztem a sorszám kiadó gépre.
"Jöjjön" és kivette a kezemből a sorszámot, "erre nincs szükség". Oda vitt egy hölgyhöz, akivel pár szót váltott, majd ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy "itt majd megtudja, hogy kapja vissza a rendszámát". A bokámat lefostam félelmemben, hogy mit kell tegyek, már már azon gondolkoztam, hogy vissza az egész, inkább bukom a 12500 Ft-t, de legyen vége a megaláztatásnak..
A hölgy aki csak derékig látszott kedvesen mosolygott elkérte egy pillanatra a forgalmi engedélyt, majd mind aki már várt a pult alól előhúzta a rendszámom és minden további szankció nélkül a kezembe adta.
Mondanom sem kell, hogy ezek után már megtáltosodva ültem fel a mocira, felszabadultan motoroztam haza felé, mikor a gyomrom korgása figyelmeztetett, ma sem reggeliztél. A Hengermalom utcai OMV kútnál amúgy is meg akartam állni tankolni, mellette van burger is, meki is, sőt mintha gyros is lenne a közelben...
No én nem ilyet kaptam, de azért nem volt rossz... XD
Ekkor Ispán rám telefonált, hogy összefuthatnánk, habár nem sikerült megreparálnom a kiegészítő lámpáját, azért ne dobjam ki. Mondtam, hogy ez csak természetes, nem csak neki vannak skót fogtechnikus ősei :D
Egy pár munkával töltött óra után, hazamentem felszerelni a visszakapott rendszámtáblát - amit most 4 facsavarral rögzítettem, mondhatnám úgy is, hogy most aztán kurva élet, hogy nem esik le csak lökhárítóval együtt. Ispán épp megint spórolt pénzét próbálta valamelyik erre szakosodott áruházban power bankra elverni, - végül megint a skót felmenők nyertek. :D - mikor megbeszéltük, hogy megnézem a garázsát, értem jön.
Egy jó kis csiki csuki után, - és mondhatom Ispán is nagyon érzi a forgalom ritmusát - megálltunk egy csodás garázs ajtó előtt. Elégedetten csettintettem magamban, hogy ez igen, most már tuti, hogy szar szakmát választottam! és még zongorázni se tudok..., mikor mondta Ispán, hogy itt jó helyen vagyunk, de nem ez, hanem a mellette lévő rozsdás ajtó az övé. :D
Nem tántorodtam vissza a látványtól, sőt, a magamfajta barkács (Mekk) mestereknek maga a Kánaán egy ilyen kis hely, volt ott minden mi szem szájnak ingere, egy letakart bajor tehén, egy frissen kivont sárga stromi új szúrófényekkel, kanapé... Láttam magam előtt az új klub helyiséget, kis fatüzelésű kályha, gesztenye sütő, bandázunk a kanapén.., mikor Ispán elővette... és kihívott a sötétedő délutánba egy kis f... méregetésre!
Mi a szar, gondoltam magamban, azonnal lábunk közé kaptuk a vasat és vadul felfele vágtattunk a Hármashatár-hegy tetejére, ahol bizony már nincs közvilágítás! Mert hogy itt lehet rendesen fényszórót méregetni. Na ha eddig másra gondoltál, akkor bizony perverz vagy. Ha még mindig nem hiszed, akkor itt egy gyors teszt:
Ugye, hogy ugye?
Nem akarom tépni az idegeket, de mind a kettőnk f....a igazi álom sokatoknak!
Visszafelé már csak egy percre álltam meg a garázsnál elköszönni, vágtattam haza boldogan. Most jó, minden jó. Kibebaszott jó nap volt, ez az igazság, édes november, pedig nem annak indult.
2018. november 23.





