Sweet November

Tegnap ilyenkor nagyon mélyen volt a hangulatom, elvesztettem (illetve kicsi feleségem) az autóm első rendszámát, nem motoroztam 2 napja és úgy egyáltalán, minden összejött ami hangulatromboló..

Ma az önkormányzat kormány ablakában nézegettem kifele, magamban anyáztam, hogy 1 órája ott ülök, 4-en voltak előttem, de egyet se lépett előre a sorszámom. Minden okom megvolt arra, hogy kötelet keressek és ott helyben mutassam be, hogy az akasztófa csomózáshoz is értek, majd ellengjem a delet..., de ekkor meglódult a sorszám és 2 percen belül már velem szemben egy nagyon kedves úriember érdeklődött mivégett jöttem. 

Már épp lehúzni akarta a kártyámat a rendszám legyártási illeték miatt, mikor elmosolyodott, hogy erre még sem lesz szükség, mert a Szigetszentmiklósi Járási hivatalban épp most adta le valaki a rendszámot.. Bár egy forinttal se lettem gazdagabb mint 3 perccel előtte (de szegényebb se), ezért ezt konkrét bevételnek éreztem. (12500 Ft) 

Kicsi feleségemen látszott, hogy semmi kedve autóba ülni és elautózni a rendszámért, ezért lecsaptam a lehetőségre, hogy akkor viszont motorral megyek! 

K. jó idő volt ma a motorozáshoz! A budai alsó rakparton imádom idegesíteni az autósokat, hogy amíg ők ott toporognak egy helyben, addig én csiki csukit játszva, beugrós libellék segítségével haladok mellettük, mintha egyedül lennék az úton.

Csak annyit mondok, hogy egyszer sem kellett használnom még a normál dudát sem, hát még brutálkát.

Szigetszentmiklós előtt Szigethalom felé már kezdtem beleszédülni a sok körforgalomba, már nem is emlékeztem, hogy ennyi van egymás után. Többé kevésbé szabályosan haladtam el a kocsisor mellett, csak párszor kellett jobbról kerülnöm a körforgókban, ezt nem tudom, hogy mennyire szabályos, talán annyira mint bent állni és telefonozni, ahogy az autósok tették.

A kormányablakba belépve (sic!) , az első ott dolgozó hölgyet megkérdeztem, hol vehetném át a tegnap elvesztett és itt leadott rendszámot. Mint egy ovis kis gyereket hívott oda a sorszám kiadó géphez és jó tanárnő módjára magyarázta, hogy mit kell tegyek.
"Látja? kormányablak, na most? magánszemély, majd gépjármű űgyek, majd..." és a kezembe adta a kiadott sorszámot, üljön le. Épp csak nem kaptam elégtelent... 

Gondolatban elvégeztem a hölgyön Pai Mei ötpontos szívrepesztő technikáját. A hölgy elfordult és elindult. Egy..kettő..három..négy.....öt..., most kellene össze essen, mikor hirtelen megfordult, felhúzott szemöldökkel kérdezte: "azt mondta, hogy elvesztette a rendszámát?" Igen habogtam és bágyadtan néztem a sorszám kiadó gépre. 

"Jöjjön" és kivette a kezemből a sorszámot, "erre nincs szükség". Oda vitt egy hölgyhöz, akivel pár szót váltott, majd ellentmondást nem tűrő hangon közölte, hogy "itt majd megtudja, hogy kapja vissza a rendszámát". A bokámat lefostam félelmemben, hogy mit kell tegyek, már már azon gondolkoztam, hogy vissza az egész, inkább bukom a 12500 Ft-t, de legyen vége a megaláztatásnak..

A hölgy aki csak derékig látszott kedvesen mosolygott elkérte egy pillanatra a forgalmi engedélyt, majd mind aki már várt a pult alól előhúzta a rendszámom és minden további szankció nélkül a kezembe adta. 

Mondanom sem kell, hogy ezek után már megtáltosodva ültem fel a mocira, felszabadultan motoroztam haza felé, mikor a gyomrom korgása figyelmeztetett, ma sem reggeliztél. A Hengermalom utcai OMV kútnál amúgy is meg akartam állni tankolni, mellette van burger is, meki is, sőt mintha gyros is lenne a közelben...

No én nem ilyet kaptam, de azért nem volt rossz... XD

Ekkor Ispán rám telefonált, hogy összefuthatnánk, habár nem sikerült megreparálnom a kiegészítő lámpáját, azért ne dobjam ki. Mondtam, hogy ez csak természetes, nem csak neki vannak skót fogtechnikus ősei :D 

Egy pár munkával töltött óra után, hazamentem felszerelni a visszakapott rendszámtáblát - amit most 4 facsavarral rögzítettem, mondhatnám úgy is, hogy most aztán kurva élet, hogy nem esik le csak lökhárítóval együtt. Ispán épp megint spórolt pénzét próbálta valamelyik erre szakosodott áruházban power bankra elverni, - végül megint a skót felmenők nyertek. :D - mikor megbeszéltük, hogy megnézem a garázsát, értem jön. 

Egy jó kis csiki csuki után, - és mondhatom Ispán is nagyon érzi a forgalom ritmusát - megálltunk egy csodás garázs ajtó előtt. Elégedetten csettintettem magamban, hogy ez igen, most már tuti, hogy szar szakmát választottam! és még zongorázni se tudok..., mikor mondta Ispán, hogy itt jó helyen vagyunk, de nem ez, hanem a mellette lévő rozsdás ajtó az övé. :D

Nem tántorodtam vissza a látványtól, sőt, a magamfajta barkács (Mekk) mestereknek maga a Kánaán egy ilyen kis hely, volt ott minden mi szem szájnak ingere, egy letakart bajor tehén, egy frissen kivont sárga stromi új szúrófényekkel, kanapé... Láttam magam előtt az új klub helyiséget, kis fatüzelésű kályha, gesztenye sütő, bandázunk a kanapén.., mikor Ispán elővette... és kihívott a sötétedő délutánba egy kis f... méregetésre! 

Mi a szar, gondoltam magamban, azonnal lábunk közé kaptuk a vasat és vadul felfele vágtattunk a Hármashatár-hegy tetejére, ahol bizony már nincs közvilágítás! Mert hogy itt lehet rendesen fényszórót méregetni. Na ha eddig másra gondoltál, akkor bizony perverz vagy. Ha még mindig nem hiszed, akkor itt egy gyors teszt:

Ugye, hogy ugye?

Nem akarom tépni az idegeket, de mind a kettőnk f....a igazi álom sokatoknak!

Visszafelé már csak egy percre álltam meg a garázsnál elköszönni, vágtattam haza boldogan. Most jó, minden jó. Kibebaszott jó nap volt, ez az igazság, édes november, pedig nem annak indult.

2018. november 23.

Ahogy én látom most a VSCH klub jövőjét

Vasárnap megvolt a VSCH éves rendes klub gyűlése. Tulajdonképpen minden a legszerencsésebben alakult. Menyus lemondott, de nem maradt a klub vezetőség nélkül. Igaz, ezt senki nem vállalta egy személyben, szerintem nem is egyszemélyes feladat.

Az elmúlt időszakról nem igazán tudok nyilatkozni, 1,5 éve regisztráltam, 1 éve vagyok klub tag, ez alatt számtalanszor hallottam, láttam leírva Menyustól, hogy lemond. Határozottan vezette a klubot, amit nem látott jónak, azt keményen letörte. De ennél több negatívumot nem tudok elmondani. Nem egyszerű feladat volt ez, amit jól megoldott. Ha olvasod ezt Menyus, én sajnálom, hogy nem vállaltad tovább, igazi vezető alkat vagy!

Lassan megy az átadás, a változás, de azért csak történik valami. Voltam bent Lecsónál a Mami-ban, egy kis hideg alapjárat állítás miatt, van elég dolga, drukkolok neki, hogy az elnökségi tagként, mit tag, elnökséget vezető elnökként :) legyen kitartása elkormányozni a klubot. Ehhez azért rengeteg segítséget, illetve azt még nem, de felajánlást kapott.

Részemről szívesen vállaltam a "Túra beszámolók" rendbe tételét, folyamatos karbantartását. Egyelőre nem történt semmi, nem volt nagy lelkesedés a klubban, mindenkinek jó ahogy van, 3 emberen kívül nem igen írt senki semmit a túráiról, azt se tudjuk ki merre járt. :(

Menyus feladataitól megszabadulva saját blog írásába kezdett, nem meglepő módon remekel itt is. Olvassatok bele, sőt fel is lehet iratkozni az új bejegyzések értesítéseire. Kmenyus Blog.
Én már győzködöm, hogy ha ennyi ideje van, meg ért is hozzá, akkor legalább ezt a feladatot megtarthatná a klubban, ez nem jelent rendszeres elfoglaltságot, meg akár én is segítenék neki. Ezt a mostani elnökség biztosan nem fogja csinálni, nem fog frissülni ez a rész.

Egyéb iránt bizakodó vagyok, jólesza jólesza. Csak ennek a télnek lenne már vége :D

Baljós árnyak

No igen, most tényleg baj van. Itt a hideg, lassan álomra hajtja a fejét a természet, ami azt is jelenti, hogy a motorjaink is nyugovóra térnek lehetőleg valami fedett fűtött helyen.

Régen nem írtam. Most se biztos, hogy menni fog. :( Ezt a bejegyzést még júniusban nyitottam, "nyári élmények" eredeti címmel, de üres maradt. No nem azért, mert elmaradt volna a nyár, mert az számomra az élet, akkor minden más, minden jó. Még egy rohadt online számlázás se tud bekavarni. Na jó egy kicsit talán, ezek az undorékok megint szopattak akaratunkon kívül. Július elsejei indulás, hát van ezeknek anyjuk? Na jó biztosan van, de hogy büdös nagy ribanc lehetett az biztos.

Ráment a június, ráment a július, de lenyugodtak a kedélyek. Júliusban már én is a család mellett az immár a 3. négy évszakos szezonját ünneplő saját kezűleg tervezett pavilonom alatt ültem notebookal előttem, telefonnal a kezemben, de már a Balaton olykor iszapos szagú leheletét beszívva tüdőmbe telepítettem hűséges ügyfeleim számítógépeire a frissítést. 

Hogy ez is közrejátszhatott e abban, hogy cukor háztartásom felborult, nem tudom, de július végén egy szúrópróba szerű mérésen nem volt vér a cukromban! Persze nem ért váratlanul, az életmódom, amit már évekkel ezelőtt kellett volna gyökeresen megváltoztatni, az a régi, mozgáshiány, ülő munka, stb. Annak ellenére, hogy nem ért váratlanul, legalább egy hét kellett amíg diagnosztizáltam magam, összeszedtem a tüneteket, megerősítettem a mért értékkel álltam a doki elé, hogy merre tovább.

Októberre ez is megoldódni látszik, papírom van róla, hogy cuki beteg vagyok. Eddig simán cuki voltam, nem nagy változás.

Szeptemberben az enyhébb idő beállta sok motoros élményt hozott, egy részéről készült videó, egy részét már feltettem, de sok részlet örökre az enyészeté lesz. 

Győrújbarát: Itt volt a VSCH igen nagyszabású V-Strom találkozója, jól éreztük magunkat, sok klubtagot ismertem meg itt személyesen is.

Újlengyel: Itt a Makot 3 találkozón voltunk, méregettük a motorok teljesítményét a Mami kamionban. 

Szulok: Remek hangulatú hely, persze a társaság sokat dobott rajta, ide értve az ott szinte állandó jelleggel kempingező lakókocsis társaságot. Igazi retró hangulat, alkoholizálás, üldögélünk és jól érezzük magunkat a medencében, amit akár egész éjjel igénybe lehetett venni. A feltörő naturális forró víz hőfoka kb. 80 fok Celsius, amit hozzá hozzá kevernek a már már kihűlni vágyó 35 fokos medence vizéhez. Mellette egy másik medence teljesen feltöltve, a víz bár már fél napja próbált kihűlni, még mindig 50 fok körüli. Megmártózni benne igazi élmény, éget, szétszed, megtisztul. Nem tudom, hogy milyen a purgatórium, de ez olyan volt. Többször is sikerült egy egy percre belemászni, amit sokan hitetlenkedve figyeltek. Főtt tojás és virsli, akár ez is lehetett volna az eredmény és lett volna is, ha nem tanulom meg kégel gyakorlatok által "a vissza a heréket a hasüregbe" technikát.

Ispán még aludni is képes volt a medencében, frissen eltört bordái rohamosan kezdtek javulni a víz hatására, így legalább haza tudott motorozni. Hiába, van akinek Papuk jutott van akinek papucs.

Másnap egy kis közös gurulás a Papuk hegységben. Itt az összefoglaló róla:

A videóból kimaradt egy szerencsétlen megcsúszás az apró kavicsokon, az akkor megsérült társunk felvidításáról, meglátogatásról is készült egy videó:

A szeptember végi szokásos szezonzáró klub rendezvényre idén Harkányban került sor, ami mondhatom igen jól sikerült, sok medencézés, áztatás, beszélgetés, éjszakai fázás !! közben Tj nagyszerűen megtervezett és összeállított útvonalán gurultunk. A mecseki szuper nyolcas! Hát én ilyen nyolcast még sosem láttam, gyanítom más sem. :) Egy egész napos motorozás, hülyéskedést nem lehet visszaadni, de azért megpróbáltam:

Októberben Zozohoho márkatárs vezetésével túráztunk többször is, voltam Cereden, aminek még meg sem néztem a felvételeit, hogy érdemes e kihozni belőle valamit. :( Petrvs a találkozóra igyekezve szenvedett balesetet, de jókedvét nem, csak pár lábujjat vesztve már a felépülés útján van.

Tulajdonképpen minden hétvégén volt gurulás valahol. Pacalért idén is képes voltam tetemes távolságra motorozni. Mecseki Tomi vezetésével két motoros cicát követve körbejártam a Balatont, Szabiboy vezetésével a Tatai Öreg Tó melletti büfésoron hiányoltam a hekket és a kolbászt, miközben Zozohoho bokáját törve igyekezett lángosért a Mátrába. Nagyszerű társaságra leltem! Az asszony is szeret üldögélni mögöttem, többször voltunk Esztergomban, Dobogókövön, meglátogattuk az Üvegtigris büfét, számtalan helyen fagyiztunk.

Közben drága kutyukám betöltötte a 13 évet. Megőszült az elmúlt pár évben, de még mindig itt van velünk, remélem sokáig. Mivel már alig hall, nem zavarja a fényképezőgép csattogása. :)

Vasárnap az év lezárásaként klubgyűlés, ahol tisztelt vezérünk KMenyus lemond és bizonytalanná válhat a klub sorsa. 

Ez a bizonytalanság, a téli - motorozásra nem alkalmas - hónapok sötét felhőként borulnak az egyébként általában jó hangulatomra.

Téli blog tervek:

lánc olajozó, gps logger, esetleg telefon bluetooth tárcsázó készítése.

Bukósisak fényárban - 4. befejező rész

Ideje lenne ennek a történetnek a végére pontot tenni. 

A mű elkészült, pár csinosítás után az éles használat során azt tapasztaltam, hogy bizony nem úgy működik a cucc, mint ahogy megálmodtam. Sajnos az átviteli sávszélesség szűkössége miatt, sok volt a kihagyott jel, így néha kint maradt a féklámpa, nem jelzett az irányjelző, ezért újabb asztali tesztek következtek. 

Az első probléma az volt, hogy ha a vevő és a led vezérlő ugyanazon a mikrokontrolleren futott, akkor a led-ek áramfelvétele miatt a vevő meghülyült és egyszerűen nem vette a jelet. Ezt próbáltam a tápkörbe iktatott kondenzátorral orvosolni, de ide túl nagy kapacitású kondenzátort betéve (pl 500mikróF) a powerbank (többet is kipróbáltam), egyszerűen be se kapcsolt vagy letiltott. Külső stabilizált tápegységről persze atom stabilan működött minden, de ez nem vigasztalt, nekem a powerbankról kell, hogy üzemeljen.

Egyel stabilabb megoldás volt, mikor egy a vevő egység és a led vezérlés két mikrokontrollerre került. Már már tökéletes volt, a szobában nem sikerült kiakasztanom, nem így az utcán a motor mellett :)

Nem én lennék, ha ebben a pillanatban feladtam volna. Kis kutakodás után meg is találtam a megfelelő transceiver modult, ami már nem 433 MHz-en üzemelt, hanem a szokásos 2,4 GHz-es frekin, a sávszélesség pár méteren belül sokszorosa az ezelőtt használt modulénak. Itt akár 10 ms késleltetés alá is lehet menni, másodpercenként 100x is frissithetem az állapotot.

Miután megjött a kiszemelt NRF24L01 modulból 2db, jól elfogyott az idő, megjött a jó idő, kirajzottunk mi motorosok az utakra. Így történt, hogy a projekt mély alvásba került egy időre.

És, hogy mi volt ami felébresztette Csipkerózsika álmából? Nos az a tény, hogy jövő héten Győrújbaráton nagy Suzuki V-strom találkozóra kerül sor, nos ez bizonyosan közrejátszott. A leginkább mégis az volt az ok, hogy 1 hete teljesen egymagam vagyok itthon. Családom elment Balatonra, nyaralni illetve a gyermekek dolgozni is persze, túlzás lenne azt mondani, hogy csak nyaralnak. Kőkemény munka az, két hónapot tölteni a vízparton, átbulizni minden éjszakát, miközben nap közben is helyt kell állni a munkahelyen. 

Szóval ma reggel nekiestem, szombat lévén nem siettem sehova. Bekötöttem a modult, átprogramoztam a két kütyüt és azt kell mondjam, TÖKÉLETES lett. Most van kész. Hamarosan csinálok róla bemutató videót. Lefele menet a liftben össze futottam két szomszéddal, akik szintén motoroznak. Beszélgettünk, ahogy indultam meglátták a bukósisakom. Azt hiszem kell még csináljak pár darabot, mert lecsaptak rá...  

Bukósisak fényárban - 3.rész

Korán reggel felugrottam az ágyban, felálltam és levettem a dobozaim a szekrény tetejéről. Átlátszó műanyag dobozok, párat azonnal félre tettem, hogy ez egy az egyben kelleni fog illetve ami benne van, pár dobozt kinyitottam és csak azt a néhány apróságot vettem ki belőle ami most kellett. Amik maradtak, azokat visszatettem a szekrény tetejére, egy gyors pillarebegtetés, rövid záridős fényképes pillantások a memóriába.

Még munkába indulás előtt mélyebben is beletúrtam az alkatrészek közé, 3 db egyforma arduino nano-t is találtam, megtaláltam a transmitter-receiver modulokat, abból szintén két párat is találtam. Általában ha már rendelek Kina országából valamit, akkor több darabot is szoktam rendelni, mert többször előfordult, hogy a megrendelt 3-5 darab közül egy hibás volt, aminél hiába nem jelentős az ár veszteség, sokkal nagyobb probléma az, ha újra kell rendelni valamit és az újabb 4-6 hét mire megérkezik.

Este már türelmetlen voltam, már ezzel szerettem volna foglalkozni, így gyorsan kiosztottam a feladatokat a családnak :), a srácokat elküldtem tanulni, még az sem érdekelt, hogy péntek volt, a kis feleségemtől meg kértem a szokásos esti betevő falathoz jutás lehetőségét még a kedvenc sorozatának megkezdése előtt.

A két modul használata egyszerű, a mikrokontroller egy lábára csatlakozik rá az adó illetve a vevő is, egy kész (már valaki által megírt) library-t használva a kezdeti paraméterek megadása után egy egy sor lekezeli a modulokban az adást illetve a vételt. Összevezetékeztem. A libraryhoz adott teszt unitok betöltése, minta üzenet: "hello bacus", adóra feltöltöm a kódot, ez kész, látszólag megy. 

Az izgalom fokozódik, vevő feltöltése, soros ablak megnyitása, és .... siker. Ott virít az ablakban a serial monitorra kitett szöveg: "got message: hello bacus" .

Hátra dőlök, a nehezén túl vagyok, gondoltam, ez a rész éppenséggel keresztbe rakhatott volna némi átugorhatatlan akadályt. Persze nem is sejtettem, hogy tesz is, még ha nem is kikerülhetetlent.

Leültem asszonykám mellé szemben a tévével, megettem a szendvicseim, átadtam magam én is ennek az új kicsit bugyuta, de számunkra nagyon szórakoztató új sorozatnak, az Oltári Csajok-nak. A gondolataim egy órára elengedik a feladatokat, azzal, hogy ez csak egy kis kitérő, mert ma még mennie kell ennek itt az asztalon.

Az adó rész, azaz a transzmitter:

Bár látszólag ez fog több alkatrészt igényelni, illetve ez a nehezebben tesztelhető modul, mégis azt gondolom, hogy ez az egyszerűbb rész. Egyrészt ez a rész bekerül az ülés alá, ez a szereld be majd felejtsd el modul, teszi a dolgát, karbantartást nem igényel, másrészt itt a bekötés miatt ezt sem kikapcsolni, sem bekapcsolni nem kell, a tápfeszültség is bőséges, a hibakeresés is egyszerű. (ha ez egyáltalán szükséges bármikor is). Az arduino modul és a transzmitter modul is képes 12V tápfeszültségről is üzemelni, ugyanakkor egy motoron a tápfeszültség akár 15V is lehet. A biztonság kedvéért azért redukáljuk vissza a tápfeszültséget 5V-ra, ehhez egy 7805 -s stabilizátor IC-t alkalmazok, a minimális áramfelvétel miatt ebben az esetben még hűtést sem igényel a TO 220 tok simán eldisszipálja a keletkező hőt, az IC felülete hideg.

A késői órák és a lustaságom folyamán a saját, egyedi NYÁK tervezést elvetettem, a beültetést egy próbanyák megnyirbálásával kezdtem, amit belehelyeztem egy relative kis méretű dobozkába. És minden szónál többet mutat pár kép, hát legyen.

A vevő rész, azaz a receiver:

Ez már egy picit bonyolultabbra sikerült, pedig ennek a darabnak kellene egyszerűbbnek lennie. A probléma itt nyilvánvalóan az, hogy bár a power bank ami a zsebemben lesz, megfelelő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy akár egy napra is ellássa energiával a bukósisakon lévő ledeket, mégiscsak össze lesz kötve a bukósisak a kabátommal. Az adó meghibásodása esetén, a ledeket le kell kapcsolni, nem lenne célszerű, ha folyamatosan világítana a bal irányjelző, ez elég megtévesztő lenne, de a motor leállításakor sem szeretném állandóan ki vagy bekapcsolni ezt a modult.

Persze a vevő modul és a ledek vezérlése nem megy egyszerre zökkenőmentesen, csak szoftverből nem lehetett elhárítani a hibát, a lényeg, hogy a ledek kigyulladásakor a vevő egység nem vesz semmit, ezt a tápra kötött utólagosan ott lógó kondenzátor orvosolta részben. A stabilizált tápegységről üzemeltetve ugyanis tökéletesen működő vevő a számítógép 1A -es USB kimenetét is képes volt pillanatokra túl terhelni, ugyanakkor az ennél nagyobb kapacitású kondenzátor alkalmazása esetén a power bank nem indult el. (a bekapcsoláskor ugyanis a kondenzátorok egy rövid ideig rövidzárként működnek, a nagyobb kapacitás hosszabb ideig, amire a power bank védelme már letiltott)

További probléma volt, hogy az átviteli sebesség növelésével a vett csomagokban is volt hiba, ezért egy optimálisan alacsonyan kell tartani az átviteli sebességet. Ez ebben az esetben (tesztelésem szerint) 2500 bit \ sec. Mivel itt az átvitelnél a minimális egység 1 karakter, ami 256 bit, ezt másodpercenként 10x kell kiküldeni, ami minimálisan 2560 bitet jelent másodpercenként, ez azt is jelenti, hogy a megfelelő frissítési sebesség (másodpercenként kb 10, ami ugye kb 0.1 mp késleltetést jelent a bukósisakon egy féklámpa felgyulladása a gyári lámpához képest) nem lehet litániát küldeni a vevőnek, azaz CSAK 1 karaktert kerül kiküldésre.  Természetesen 3 bit információ átküldéséhez bőven elegendő az 1 karakter, még válogathatok is, hogy hogyan szeretném lekódolni.

Ez maga az Európában engedlyezett 433 MHz es vevő modul.

A bukósisak:

Azt gondolom ez a leglátványosabb rész, ez látszik, ez adja el a terméket. A vezetékek eltüntetése még folyamatban van, de még nincs meg a végleges megoldás. Vettem fekete meleg ragasztó rudat, lehet abból kap egy réteget, vagy óvatosan leragasztom. Felmerült bennem, hogy a vezetékeket belül vezetem, de ehhez át kellett volna fúrnom a bukósisakot, amit őszintén, még nem mertem. Lehet, hogy meggyengítem egy olyan ponton ami után egy esés esetén a bukósisak védelme már semmit nem ér.

Igen, el kell ismerjem, hogy ez a legutolsó kép, azaz a bukósisak jobb oldala, ezen van mit javítani, fogok is. Fekete meleg ragasztó, vagy egy fényvisszaverő matrica, majd valami eltakarja, de azt gondolom, hogy ez a kis csúnyácska vezeték két méterről már egyáltalán nem látszik.

Még hátra van a beszerelés, az éles működés közbeni bemutatás, esetleg egy erről készült videó. Nemsokára! Mert ami késik, az múlik is! Sötétben meg minden tehén hunyorog. Hol a padló van alul, hol a mennyezet felül és még sorolhatnám a népi bölcsességeket.

Csak egy kicsit legyen már tavasz!

Bukósisak fényárban - 2. rész

Lassan kikeveredem a náthából, több szót erre nem is érdemes fordítani, térjünk vissza a bukósisak kivilágításának a problémájához.

Mielőtt azonban teljesen elmerülnénk ennek megvalósításában, pár apró módosításra szükség lesz a motoron is. Az első, hogy fog kelleni majd egy csatlakozó, ahova befut a fék lámpa, a bal irányjelző és a jobb irányjelző jele is. Továbbá szükség lesz a helyzetjelző plusszjára és egy testre is. Nos, ha ezek mind rendelkezésre állnak egy helyen, valahol a motor hátsó lámpa testjéhez menő kábelkötegben, akkor innen kicsatlakozva már a hátsó GIVI dobozunk világítását is megoldhatjuk. Ez csak kábelezési feladat.

Lementem a motoromhoz, levettem a dobozom, majd felcipeltem a lakásba. A motoron a 47 literes doboz szinte elveszik, egyáltalán nem tűnik nagynak, sőt, mikor pakolni kell, nem kell hozzá sok cucc és máris tele van. Tavaly nyáron párszor kirándultunk kis feleségemmel vagy épp a csopaki autós mozit kerestük fel, a motort elhagyva éppen belefér a két bukósisakunk, de azért már játszani kell vele néha, hogy a doboz zárható legyen. Egy egy napos kirándulásra éppen beférünk némi váltóruhával, fürdőrucival, törölközővel, papuccsal. 

A motortól két lépésre sem távolodtam el, lenéztem és szinte visszahőköltem, állj, Ármány és Szerelem ez a doboz megnőtt. Gyorsan visszaléptem a motorhoz, felpattintottam rá a dobozt, csodák csodája, most is az a normál megszokott kép fogadott a kis dobozzal a fenekén. Megnyugodva ismét levettem a dobozt, majd megint emeleti lakásunk felé vettem az irányt. A lift előtt letettem a dobozt, hogy belekukkanthassak a postaládánkba. Visszanézve, riadtan pislogtam körbe, hol vannak a kamerák, itt kérem valaki viccelődik velem. Egy bazi nagy doboz volt a lift előtt. Ez megint nőtt.

A lakásba érve, a nappali letakarított asztalára tettem a dobozt, ami teljesen betöltötte azt, ott pöffeszkedett, vigyorgott rám és feltehetőleg a lakásban uralkodó 26 foktól még tágult egy picit.

A dobozt nézve azonnal jött a probléma, ezen füst színű műanyag takarók vannak, nem piros és borostyán-sárga, így eredeti tervem, hogy fehér ledeket fogok használni, azonnal elvetésre került. Piros led szalag viszont nem volt itthon, így a doboz ledesítése azonnal két nap "várakozással a postásra" kezdődött. Sárga irányjelzéshez rendeltem még tavaly 2 pár kb 10 cm hosszú borostyán-sárga szalagot, kettőt a kézvédőre gondoltam előre felrakni, de olyan olcsó volt, hogy rögtön 2 párat rendeltem. Most milyen jól jött, mert a második pár helye is meglett. A füst színű műanyag elemeket lecsavarozva a mögötte lévő fényvisszaverő lapokat eltávolítottam, az irányjelző és a helyzetjelző szalagdarabok a helyükre kerültek, két apró furat a kábelek belülre vezetése is megtörtént. A rögzítéshez, most is az egyik legjobban használható univerzális dolgot - nevezetesen a meleg ragasztót használtam. 

A fék lámpák helyei gyárilag a doboz tetejében ferdén kerültek kialakításra.

A kit nem olcsó, ha valaki megelégszik csak féklámpákkal, mindent készen kap, a doboz gyors csatlakozójától az átvezetőig és a profilba illeszthető led sor-ig. Mivel én ennél többet szerettem volna, a gyári csatlakozó kevés, ez a kit pénzkidobás lenne számomra. A baj, hogy a fék lámpa előkészítésénél a dobozban lévő műanyag egy speciális V kialakítású darab, gondolom szépen elfér alatta a gyári led és vezetékei, de az én esetemben ez azt jelentette, hogy a műanyag darabot bent hagyva a ledszalag nem fér el, kivéve, pedig nincs egy sík felület. 

Megoldottam valahogy, de erre nem vagyok büszke, szinte biztos, hogy ezt még elő fogom venni, és valamivel kitölteni (mondjuk valami epoxi gyurma) azt a V helyet, hogy a szalagok szépen felfeküdjenek.

A kábelek a dobozon belüli merevítésekben szépen elférnek, szintén meleg ragasztóval rögzítettem őket, hogy ne legyen soha útban, a lehető legjobban védett helyen és módon legyenek. Utolsó problémát a helyzetjelző szalagok csökkentett fényerejének előállítása jelentette, de végül kísérleti alapon az eredeti számoltnál lényegesen nagyobb ellenállás sorba kötésével a fényerőt szerintem megfelelő mértékben csökkentettem. A féklámpa egyébként is 2 párhuzamosan futó szalag darab, 12 db led-el oldalanként, míg a helyzetjelző egy 9 db-os led szalag darab lett oldalanként.

A vezetékeket egy nyák lapon összefuttatva, azon összeforrasztva, egy zsugor csöves védő burkot kapott, ami szintén meleg ragasztóval rögzítettem. A doboz alján kivezettem a 6 vezetéket, majd egy kb 20cm után egy superseal csatlakózót kapott.

A dobozt levittem és visszaraktam a motorra, egyedül ott van emberi mérete. Szörnyű volt itt az asztalon forgatni, belemászni, néha még arra is figyelnem kellett rám ne záródjon a doboz fedele, elég furán jött volna ki, ha valamelyik gyermekem szeme láttára kellett volna előbújnom a dobozomból.

A csatlakozó másik felének bekötése a motorra még várja a jó időt és/vagy Lecsó mester segítségét is, mert nincs kedvem a ház előtt szétszedni, lebontani a motorról idomokat.

Folytatása következik...

Nátha update

Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk? Egy könnyen lebénítható gyenge földi porhüvely. Hát ennyi. Azt hittem, reménykedtem, hogy ma már jobb lesz, de ezek szerint még befele megyek. Ráz a hideg, pedig lázam nincs, agyam eltömődött a takonytól, beleszédülök az oxigén hiányba. Hanyatt fekszem, betakarózom a harmadik takaróval is, majd átadom magam a sorsomnak. Legyen ahogy lennie kell.

Megy fel a lázam, emelkedik a hőmérséklet. Élek még? Vagy ez már a pokol tüze? Próbálom megemelni a lábam, ránézni, hogy lássam, van e rajta cédula. Ha nincs, még biztosan élek. Egy mondás szerint az élet addig tart amíg a cédula lecsúszik a csuklódról a lábujjadra. Nem megy, nem mozdul a lábam. A bal sem, a jobb sem. De az ujjaim még mozognak, érzem, hogy zokni van rajtam. Még van remény. Agyamba tolul egy régi vicc, hogy a halak úszó versenyt rendeznek, naná, hogy a cápa ér be a leggyorsabban a célba, utána a többi fajta, a remény hal meg utoljára.

Szomjas vagyok. Ez egyszerre jó hír, hiszen a halottak ritkán szomjaznak, de rossz is, mert mozdulni sem bírok. Normál esetben ilyenkor csak elő kell venni a bűbájos mosolyom, megkérni drága feleségem, hogy hozzon nekem egy pohár vizet, de ma ez nem megy. Itt hagyott a nyomorommal, elment egy szülői találkozóra, ahol jól érzi magát. Onnan nem hívom haza, még ha egy hétig tart is, inkább szomjan halok. Lassan feldereng, hogy van egy kutyám is, kidugom a kezem a takaró alól, de jeges hideg levegő késként vág az alkaromba. Hűséges bundásom egyébként sincs itt mellettem, eljárt felette az idő. Mostanában egyre többet vonul el és fekszik olyan helyeken ahol nincs útban. Mint aki megérzi szenvedésem, hallom lépteit, benéz a szoba ajtón, rám bámul, biccent a fejével, mit kérsz? 

De hiába mutatom, intek neki, vizet hozz. Aqua, water, wasser.., semmi. Csak néz rám, boci szemével szinte nem is pislog, nem mozdul, nem segít. Egy újabb vicc jut be a gondolataim közé, a két jó barátról akik az erdőben sétálnak és az egyiküket a nemi szervén marja meg a kígyó. A másik gyorsan telefonál, hadarja mi történt, hogy nézett ki a kígyó, hol harapott.. jön is a válasz, gyorsan ki kell szívni a mérget. A megharapott pont ilyen kétségbeeséssel néz barátjára, szívében még él a remény, most mi lesz. De az csak bámul maga elé, majd halkan mondja: meg fogsz dögleni.

Az új remény

Akár egy star wars filmben a sötét apának, nekem is van két gyermekem, egy fiam és egy lányom. Normál esetben csak kiereszteném a hangomat, még a szomszédok is beszaladnának, de most, ez elég esélytelen. Megpróbálom, de nem jön ki hang. Joda mester szavait hallom: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!

Ezúttal sikerül egy gyenge "whoahh" -ot kierőszakolni a hangszálakból, de hol van ez egy tisztességes , mindenen áthatoló, mondhatni penetráns "ROARRRRHHHH" -hoz képest. Megismétlem, ezúttal még jobban beleadok mindent, és ... " WHoooaahh". Várok. Semmi. Mit is képzeltem, két szobával arrébb lehet fülhallgatóval a fejükön, meghallják ezt a kis cica nyávogást? Lehet ide még az oroszlán üvöltése is kevés lenne.

Nem jön a megoldás, csak fekszem, egyre jobban kínoz a szomjúság, kettőt szipogok, nyelek, húú, na ez nem segített.. A telefonom halkan csippant egyet mellettem, jelezvén, hogy itt vagyok. Artu? Mondom, hogy csak a telefonom. Kezem megint kidugom a takaró alól, még mindig hideg van, tapogatózom, keresem a telefont. Megvan. A technika, a drága jó technika segíteni fog!

Itt és most kell tegyek még egy kitérőt, egy pillanatra csak, de témát kell váltani. Mindenki szokta néha emlegetni, hogy bezzeg régen jobb volt. 10 éve jobban éltünk mint most, sőt még azelőtt 10 évvel még jobban, a Kádár korszak gulyás kommunizmusa pedig a boldog béke idők. Lehet, hogy van benne igazság, de szerintem összességében, azaz mindent egybevetve, több oldalról is átvilágítva a témát, a többségünk itt Magyarországon soha nem élt ilyen jól mint most. Hagyjuk a politikát, ez nem a Fidesznek, ami inkább lassan ámokfutás, vagy az előd kormányoknak köszönhető, hanem a technikai fejlődésnek. Ugye nem kell sorolnom, de többségünknél megnyitjuk a csapot és folyik a víz, sőt, esély van rá, hogy nem csak hideg! Télen se fázunk. Nyáron is tudunk hűvöset csinálni. Van akinek autója is van, meg motorja is, sőt, nem is egy. Itt van a szobánkban a világ. Mennyi esély lett volna ezt az írást 30 évvel ezelőtt eljuttatni hozzád? Kapcsolgatom a tévét, ahol non stop van adás (tudom, ömlik a mocsok), amit ráadásnak kiváló minőségben, digitális jelen veszek. Szellemkép, adáshiba, nem is ismert a mai világban. Lassan szégyen, ha csak SD adás nem HD.

Szóval, ha engem kérdez valaki - de nyugi, a kutya se kérdez - hogy mely korban élnék szívesen, hát nem tudnék mást mondani, mint azt, hogy most! Talán ha megállt volna az öregedésem olyan 30 éves koromban, az jó lett volna. De most komolyan, azt hiszem, hogy a Krisztus előtti időket nyugodtan elvethetjük, sőt az utána következő 1945 évet is. Mármint részemről természetesen. Én nyugodt szívvel hagytam ki az 50-es és 60-as éveket is. (Magyarországról beszélek első sorban, talán kiterjeszthető Európára is). Ez biztosan nem esik jól a szüleim korosztályának, akik ezekben az években voltak fiatalok, de olvass csak vissza mit írtam? "Ha engem kérdez valaki". Majd ha téged kérdeznek kedves olvasó, akkor majd Te is elmondod, hogy Te hogy érzed.. Én el sem tudnám már képzelni, hogy nincs mobil telefon, vagy hogy a pult alól kell beszerezni a Videoton japán képcsöves 6 csatornás televízióját, amit lehetetlen volt kihasználni, mert még a szerencsés helyen lakók is csak 3-4 adót tudtak fogni, amiből csak egy volt magyar, az is csak hat napot üzemelt, mert hétfőn adásszünet volt. Ki kellett járni a pottyantósra, ahol mondanom se kell, milyen jó érzés lehetett üldögélni, akár beteg voltál akár nem.

Az idevágó vicc pedig ősrégi, mikor Pista bácsi fogsora kiesik a pottyantóson bele a ganéba. Nincs mit tenni lemegy, keresi, keresi, már talált kettőt bepróbálta, de sajnos egyik sem az övé volt.

Na de ugorjunk vissza a témára, hagyjuk a rémát, ami a második mondattól persze témává vált. Na ezúton is sok szeretettel gondolok Dr. Dénes Beatrix egykori magyar tanárnőmre, aki ezt az igen hasznos dolgot vérrel és verítékkel véste a tudatunkba. A pokolban nem fogsz fázni!

Kezemben a telefon, sikerül feloldani, whatsapp, Alexa, már írom is: lázas vok, ráz a hideg, hozz vizet, please. Elküld. 5 másodpercenként ránézek, még mindig két szürke pipa, nem nézi, nem nézi, nem nézi, egyszer csak kirobban a "gyerek" szoba ajtaja. Bassza meg, itt a TEK, ráadásul hátulról támadnak. Most aztán tényleg lázasan pörög az agyam, mit vétettem? Lehet én is olcsóbban vettem BKK jegyet, ezért a nagy felhajtás? Vajon mennyit kaphatok egy ilyenért? Lehet nem a nátha visz el, hanem ezek kínoznak halálra. 

De a robaj után nyílik a hűtő ajtaja, mert az én pici lányom tudja, hogy még betegen is csak a hideg vizet szeretem. Újabb két másodperc, megjelenik az ajtóban, leteszi a vizet az asztalra. Égő szemeim tekintetét rá emelem, de már ez is megerőltető, elrebegek egy halk köszönöm-öt, majd beletörődve a sorsomba visszahanyatlom. Már csukott szemmel, kiizzadva a 3 takaró alatt, elfogadva a véget, nyögök egy halkat.

Lányom, bár már kifelé menet, megáll visszafordul és rám szól: na most már ne szórakozz apa, kelj fel és járj, nincs semmi bajod.. Lehet egy ilyen határozott felszólításnak ellen állni? Ugye, hogy nem? Szóval olybá tűnik megmaradok, kénytelen vagyok a gyógyulás útjára lépni.