Bukósisak fényárban - 3.rész

Korán reggel felugrottam az ágyban, felálltam és levettem a dobozaim a szekrény tetejéről. Átlátszó műanyag dobozok, párat azonnal félre tettem, hogy ez egy az egyben kelleni fog illetve ami benne van, pár dobozt kinyitottam és csak azt a néhány apróságot vettem ki belőle ami most kellett. Amik maradtak, azokat visszatettem a szekrény tetejére, egy gyors pillarebegtetés, rövid záridős fényképes pillantások a memóriába.

Még munkába indulás előtt mélyebben is beletúrtam az alkatrészek közé, 3 db egyforma arduino nano-t is találtam, megtaláltam a transmitter-receiver modulokat, abból szintén két párat is találtam. Általában ha már rendelek Kina országából valamit, akkor több darabot is szoktam rendelni, mert többször előfordult, hogy a megrendelt 3-5 darab közül egy hibás volt, aminél hiába nem jelentős az ár veszteség, sokkal nagyobb probléma az, ha újra kell rendelni valamit és az újabb 4-6 hét mire megérkezik.

Este már türelmetlen voltam, már ezzel szerettem volna foglalkozni, így gyorsan kiosztottam a feladatokat a családnak :), a srácokat elküldtem tanulni, még az sem érdekelt, hogy péntek volt, a kis feleségemtől meg kértem a szokásos esti betevő falathoz jutás lehetőségét még a kedvenc sorozatának megkezdése előtt.

A két modul használata egyszerű, a mikrokontroller egy lábára csatlakozik rá az adó illetve a vevő is, egy kész (már valaki által megírt) library-t használva a kezdeti paraméterek megadása után egy egy sor lekezeli a modulokban az adást illetve a vételt. Összevezetékeztem. A libraryhoz adott teszt unitok betöltése, minta üzenet: "hello bacus", adóra feltöltöm a kódot, ez kész, látszólag megy. 

Az izgalom fokozódik, vevő feltöltése, soros ablak megnyitása, és .... siker. Ott virít az ablakban a serial monitorra kitett szöveg: "got message: hello bacus" .

Hátra dőlök, a nehezén túl vagyok, gondoltam, ez a rész éppenséggel keresztbe rakhatott volna némi átugorhatatlan akadályt. Persze nem is sejtettem, hogy tesz is, még ha nem is kikerülhetetlent.

Leültem asszonykám mellé szemben a tévével, megettem a szendvicseim, átadtam magam én is ennek az új kicsit bugyuta, de számunkra nagyon szórakoztató új sorozatnak, az Oltári Csajok-nak. A gondolataim egy órára elengedik a feladatokat, azzal, hogy ez csak egy kis kitérő, mert ma még mennie kell ennek itt az asztalon.

Az adó rész, azaz a transzmitter:

Bár látszólag ez fog több alkatrészt igényelni, illetve ez a nehezebben tesztelhető modul, mégis azt gondolom, hogy ez az egyszerűbb rész. Egyrészt ez a rész bekerül az ülés alá, ez a szereld be majd felejtsd el modul, teszi a dolgát, karbantartást nem igényel, másrészt itt a bekötés miatt ezt sem kikapcsolni, sem bekapcsolni nem kell, a tápfeszültség is bőséges, a hibakeresés is egyszerű. (ha ez egyáltalán szükséges bármikor is). Az arduino modul és a transzmitter modul is képes 12V tápfeszültségről is üzemelni, ugyanakkor egy motoron a tápfeszültség akár 15V is lehet. A biztonság kedvéért azért redukáljuk vissza a tápfeszültséget 5V-ra, ehhez egy 7805 -s stabilizátor IC-t alkalmazok, a minimális áramfelvétel miatt ebben az esetben még hűtést sem igényel a TO 220 tok simán eldisszipálja a keletkező hőt, az IC felülete hideg.

A késői órák és a lustaságom folyamán a saját, egyedi NYÁK tervezést elvetettem, a beültetést egy próbanyák megnyirbálásával kezdtem, amit belehelyeztem egy relative kis méretű dobozkába. És minden szónál többet mutat pár kép, hát legyen.

A vevő rész, azaz a receiver:

Ez már egy picit bonyolultabbra sikerült, pedig ennek a darabnak kellene egyszerűbbnek lennie. A probléma itt nyilvánvalóan az, hogy bár a power bank ami a zsebemben lesz, megfelelő kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy akár egy napra is ellássa energiával a bukósisakon lévő ledeket, mégiscsak össze lesz kötve a bukósisak a kabátommal. Az adó meghibásodása esetén, a ledeket le kell kapcsolni, nem lenne célszerű, ha folyamatosan világítana a bal irányjelző, ez elég megtévesztő lenne, de a motor leállításakor sem szeretném állandóan ki vagy bekapcsolni ezt a modult.

Persze a vevő modul és a ledek vezérlése nem megy egyszerre zökkenőmentesen, csak szoftverből nem lehetett elhárítani a hibát, a lényeg, hogy a ledek kigyulladásakor a vevő egység nem vesz semmit, ezt a tápra kötött utólagosan ott lógó kondenzátor orvosolta részben. A stabilizált tápegységről üzemeltetve ugyanis tökéletesen működő vevő a számítógép 1A -es USB kimenetét is képes volt pillanatokra túl terhelni, ugyanakkor az ennél nagyobb kapacitású kondenzátor alkalmazása esetén a power bank nem indult el. (a bekapcsoláskor ugyanis a kondenzátorok egy rövid ideig rövidzárként működnek, a nagyobb kapacitás hosszabb ideig, amire a power bank védelme már letiltott)

További probléma volt, hogy az átviteli sebesség növelésével a vett csomagokban is volt hiba, ezért egy optimálisan alacsonyan kell tartani az átviteli sebességet. Ez ebben az esetben (tesztelésem szerint) 2500 bit \ sec. Mivel itt az átvitelnél a minimális egység 1 karakter, ami 256 bit, ezt másodpercenként 10x kell kiküldeni, ami minimálisan 2560 bitet jelent másodpercenként, ez azt is jelenti, hogy a megfelelő frissítési sebesség (másodpercenként kb 10, ami ugye kb 0.1 mp késleltetést jelent a bukósisakon egy féklámpa felgyulladása a gyári lámpához képest) nem lehet litániát küldeni a vevőnek, azaz CSAK 1 karaktert kerül kiküldésre.  Természetesen 3 bit információ átküldéséhez bőven elegendő az 1 karakter, még válogathatok is, hogy hogyan szeretném lekódolni.

Ez maga az Európában engedlyezett 433 MHz es vevő modul.

A bukósisak:

Azt gondolom ez a leglátványosabb rész, ez látszik, ez adja el a terméket. A vezetékek eltüntetése még folyamatban van, de még nincs meg a végleges megoldás. Vettem fekete meleg ragasztó rudat, lehet abból kap egy réteget, vagy óvatosan leragasztom. Felmerült bennem, hogy a vezetékeket belül vezetem, de ehhez át kellett volna fúrnom a bukósisakot, amit őszintén, még nem mertem. Lehet, hogy meggyengítem egy olyan ponton ami után egy esés esetén a bukósisak védelme már semmit nem ér.

Igen, el kell ismerjem, hogy ez a legutolsó kép, azaz a bukósisak jobb oldala, ezen van mit javítani, fogok is. Fekete meleg ragasztó, vagy egy fényvisszaverő matrica, majd valami eltakarja, de azt gondolom, hogy ez a kis csúnyácska vezeték két méterről már egyáltalán nem látszik.

Még hátra van a beszerelés, az éles működés közbeni bemutatás, esetleg egy erről készült videó. Nemsokára! Mert ami késik, az múlik is! Sötétben meg minden tehén hunyorog. Hol a padló van alul, hol a mennyezet felül és még sorolhatnám a népi bölcsességeket.

Csak egy kicsit legyen már tavasz!

Bukósisak fényárban - 2. rész

Lassan kikeveredem a náthából, több szót erre nem is érdemes fordítani, térjünk vissza a bukósisak kivilágításának a problémájához.

Mielőtt azonban teljesen elmerülnénk ennek megvalósításában, pár apró módosításra szükség lesz a motoron is. Az első, hogy fog kelleni majd egy csatlakozó, ahova befut a fék lámpa, a bal irányjelző és a jobb irányjelző jele is. Továbbá szükség lesz a helyzetjelző plusszjára és egy testre is. Nos, ha ezek mind rendelkezésre állnak egy helyen, valahol a motor hátsó lámpa testjéhez menő kábelkötegben, akkor innen kicsatlakozva már a hátsó GIVI dobozunk világítását is megoldhatjuk. Ez csak kábelezési feladat.

Lementem a motoromhoz, levettem a dobozom, majd felcipeltem a lakásba. A motoron a 47 literes doboz szinte elveszik, egyáltalán nem tűnik nagynak, sőt, mikor pakolni kell, nem kell hozzá sok cucc és máris tele van. Tavaly nyáron párszor kirándultunk kis feleségemmel vagy épp a csopaki autós mozit kerestük fel, a motort elhagyva éppen belefér a két bukósisakunk, de azért már játszani kell vele néha, hogy a doboz zárható legyen. Egy egy napos kirándulásra éppen beférünk némi váltóruhával, fürdőrucival, törölközővel, papuccsal. 

A motortól két lépésre sem távolodtam el, lenéztem és szinte visszahőköltem, állj, Ármány és Szerelem ez a doboz megnőtt. Gyorsan visszaléptem a motorhoz, felpattintottam rá a dobozt, csodák csodája, most is az a normál megszokott kép fogadott a kis dobozzal a fenekén. Megnyugodva ismét levettem a dobozt, majd megint emeleti lakásunk felé vettem az irányt. A lift előtt letettem a dobozt, hogy belekukkanthassak a postaládánkba. Visszanézve, riadtan pislogtam körbe, hol vannak a kamerák, itt kérem valaki viccelődik velem. Egy bazi nagy doboz volt a lift előtt. Ez megint nőtt.

A lakásba érve, a nappali letakarított asztalára tettem a dobozt, ami teljesen betöltötte azt, ott pöffeszkedett, vigyorgott rám és feltehetőleg a lakásban uralkodó 26 foktól még tágult egy picit.

A dobozt nézve azonnal jött a probléma, ezen füst színű műanyag takarók vannak, nem piros és borostyán-sárga, így eredeti tervem, hogy fehér ledeket fogok használni, azonnal elvetésre került. Piros led szalag viszont nem volt itthon, így a doboz ledesítése azonnal két nap "várakozással a postásra" kezdődött. Sárga irányjelzéshez rendeltem még tavaly 2 pár kb 10 cm hosszú borostyán-sárga szalagot, kettőt a kézvédőre gondoltam előre felrakni, de olyan olcsó volt, hogy rögtön 2 párat rendeltem. Most milyen jól jött, mert a második pár helye is meglett. A füst színű műanyag elemeket lecsavarozva a mögötte lévő fényvisszaverő lapokat eltávolítottam, az irányjelző és a helyzetjelző szalagdarabok a helyükre kerültek, két apró furat a kábelek belülre vezetése is megtörtént. A rögzítéshez, most is az egyik legjobban használható univerzális dolgot - nevezetesen a meleg ragasztót használtam. 

A fék lámpák helyei gyárilag a doboz tetejében ferdén kerültek kialakításra.

A kit nem olcsó, ha valaki megelégszik csak féklámpákkal, mindent készen kap, a doboz gyors csatlakozójától az átvezetőig és a profilba illeszthető led sor-ig. Mivel én ennél többet szerettem volna, a gyári csatlakozó kevés, ez a kit pénzkidobás lenne számomra. A baj, hogy a fék lámpa előkészítésénél a dobozban lévő műanyag egy speciális V kialakítású darab, gondolom szépen elfér alatta a gyári led és vezetékei, de az én esetemben ez azt jelentette, hogy a műanyag darabot bent hagyva a ledszalag nem fér el, kivéve, pedig nincs egy sík felület. 

Megoldottam valahogy, de erre nem vagyok büszke, szinte biztos, hogy ezt még elő fogom venni, és valamivel kitölteni (mondjuk valami epoxi gyurma) azt a V helyet, hogy a szalagok szépen felfeküdjenek.

A kábelek a dobozon belüli merevítésekben szépen elférnek, szintén meleg ragasztóval rögzítettem őket, hogy ne legyen soha útban, a lehető legjobban védett helyen és módon legyenek. Utolsó problémát a helyzetjelző szalagok csökkentett fényerejének előállítása jelentette, de végül kísérleti alapon az eredeti számoltnál lényegesen nagyobb ellenállás sorba kötésével a fényerőt szerintem megfelelő mértékben csökkentettem. A féklámpa egyébként is 2 párhuzamosan futó szalag darab, 12 db led-el oldalanként, míg a helyzetjelző egy 9 db-os led szalag darab lett oldalanként.

A vezetékeket egy nyák lapon összefuttatva, azon összeforrasztva, egy zsugor csöves védő burkot kapott, ami szintén meleg ragasztóval rögzítettem. A doboz alján kivezettem a 6 vezetéket, majd egy kb 20cm után egy superseal csatlakózót kapott.

A dobozt levittem és visszaraktam a motorra, egyedül ott van emberi mérete. Szörnyű volt itt az asztalon forgatni, belemászni, néha még arra is figyelnem kellett rám ne záródjon a doboz fedele, elég furán jött volna ki, ha valamelyik gyermekem szeme láttára kellett volna előbújnom a dobozomból.

A csatlakozó másik felének bekötése a motorra még várja a jó időt és/vagy Lecsó mester segítségét is, mert nincs kedvem a ház előtt szétszedni, lebontani a motorról idomokat.

Folytatása következik...

Nátha update

Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk? Egy könnyen lebénítható gyenge földi porhüvely. Hát ennyi. Azt hittem, reménykedtem, hogy ma már jobb lesz, de ezek szerint még befele megyek. Ráz a hideg, pedig lázam nincs, agyam eltömődött a takonytól, beleszédülök az oxigén hiányba. Hanyatt fekszem, betakarózom a harmadik takaróval is, majd átadom magam a sorsomnak. Legyen ahogy lennie kell.

Megy fel a lázam, emelkedik a hőmérséklet. Élek még? Vagy ez már a pokol tüze? Próbálom megemelni a lábam, ránézni, hogy lássam, van e rajta cédula. Ha nincs, még biztosan élek. Egy mondás szerint az élet addig tart amíg a cédula lecsúszik a csuklódról a lábujjadra. Nem megy, nem mozdul a lábam. A bal sem, a jobb sem. De az ujjaim még mozognak, érzem, hogy zokni van rajtam. Még van remény. Agyamba tolul egy régi vicc, hogy a halak úszó versenyt rendeznek, naná, hogy a cápa ér be a leggyorsabban a célba, utána a többi fajta, a remény hal meg utoljára.

Szomjas vagyok. Ez egyszerre jó hír, hiszen a halottak ritkán szomjaznak, de rossz is, mert mozdulni sem bírok. Normál esetben ilyenkor csak elő kell venni a bűbájos mosolyom, megkérni drága feleségem, hogy hozzon nekem egy pohár vizet, de ma ez nem megy. Itt hagyott a nyomorommal, elment egy szülői találkozóra, ahol jól érzi magát. Onnan nem hívom haza, még ha egy hétig tart is, inkább szomjan halok. Lassan feldereng, hogy van egy kutyám is, kidugom a kezem a takaró alól, de jeges hideg levegő késként vág az alkaromba. Hűséges bundásom egyébként sincs itt mellettem, eljárt felette az idő. Mostanában egyre többet vonul el és fekszik olyan helyeken ahol nincs útban. Mint aki megérzi szenvedésem, hallom lépteit, benéz a szoba ajtón, rám bámul, biccent a fejével, mit kérsz? 

De hiába mutatom, intek neki, vizet hozz. Aqua, water, wasser.., semmi. Csak néz rám, boci szemével szinte nem is pislog, nem mozdul, nem segít. Egy újabb vicc jut be a gondolataim közé, a két jó barátról akik az erdőben sétálnak és az egyiküket a nemi szervén marja meg a kígyó. A másik gyorsan telefonál, hadarja mi történt, hogy nézett ki a kígyó, hol harapott.. jön is a válasz, gyorsan ki kell szívni a mérget. A megharapott pont ilyen kétségbeeséssel néz barátjára, szívében még él a remény, most mi lesz. De az csak bámul maga elé, majd halkan mondja: meg fogsz dögleni.

Az új remény

Akár egy star wars filmben a sötét apának, nekem is van két gyermekem, egy fiam és egy lányom. Normál esetben csak kiereszteném a hangomat, még a szomszédok is beszaladnának, de most, ez elég esélytelen. Megpróbálom, de nem jön ki hang. Joda mester szavait hallom: tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!

Ezúttal sikerül egy gyenge "whoahh" -ot kierőszakolni a hangszálakból, de hol van ez egy tisztességes , mindenen áthatoló, mondhatni penetráns "ROARRRRHHHH" -hoz képest. Megismétlem, ezúttal még jobban beleadok mindent, és ... " WHoooaahh". Várok. Semmi. Mit is képzeltem, két szobával arrébb lehet fülhallgatóval a fejükön, meghallják ezt a kis cica nyávogást? Lehet ide még az oroszlán üvöltése is kevés lenne.

Nem jön a megoldás, csak fekszem, egyre jobban kínoz a szomjúság, kettőt szipogok, nyelek, húú, na ez nem segített.. A telefonom halkan csippant egyet mellettem, jelezvén, hogy itt vagyok. Artu? Mondom, hogy csak a telefonom. Kezem megint kidugom a takaró alól, még mindig hideg van, tapogatózom, keresem a telefont. Megvan. A technika, a drága jó technika segíteni fog!

Itt és most kell tegyek még egy kitérőt, egy pillanatra csak, de témát kell váltani. Mindenki szokta néha emlegetni, hogy bezzeg régen jobb volt. 10 éve jobban éltünk mint most, sőt még azelőtt 10 évvel még jobban, a Kádár korszak gulyás kommunizmusa pedig a boldog béke idők. Lehet, hogy van benne igazság, de szerintem összességében, azaz mindent egybevetve, több oldalról is átvilágítva a témát, a többségünk itt Magyarországon soha nem élt ilyen jól mint most. Hagyjuk a politikát, ez nem a Fidesznek, ami inkább lassan ámokfutás, vagy az előd kormányoknak köszönhető, hanem a technikai fejlődésnek. Ugye nem kell sorolnom, de többségünknél megnyitjuk a csapot és folyik a víz, sőt, esély van rá, hogy nem csak hideg! Télen se fázunk. Nyáron is tudunk hűvöset csinálni. Van akinek autója is van, meg motorja is, sőt, nem is egy. Itt van a szobánkban a világ. Mennyi esély lett volna ezt az írást 30 évvel ezelőtt eljuttatni hozzád? Kapcsolgatom a tévét, ahol non stop van adás (tudom, ömlik a mocsok), amit ráadásnak kiváló minőségben, digitális jelen veszek. Szellemkép, adáshiba, nem is ismert a mai világban. Lassan szégyen, ha csak SD adás nem HD.

Szóval, ha engem kérdez valaki - de nyugi, a kutya se kérdez - hogy mely korban élnék szívesen, hát nem tudnék mást mondani, mint azt, hogy most! Talán ha megállt volna az öregedésem olyan 30 éves koromban, az jó lett volna. De most komolyan, azt hiszem, hogy a Krisztus előtti időket nyugodtan elvethetjük, sőt az utána következő 1945 évet is. Mármint részemről természetesen. Én nyugodt szívvel hagytam ki az 50-es és 60-as éveket is. (Magyarországról beszélek első sorban, talán kiterjeszthető Európára is). Ez biztosan nem esik jól a szüleim korosztályának, akik ezekben az években voltak fiatalok, de olvass csak vissza mit írtam? "Ha engem kérdez valaki". Majd ha téged kérdeznek kedves olvasó, akkor majd Te is elmondod, hogy Te hogy érzed.. Én el sem tudnám már képzelni, hogy nincs mobil telefon, vagy hogy a pult alól kell beszerezni a Videoton japán képcsöves 6 csatornás televízióját, amit lehetetlen volt kihasználni, mert még a szerencsés helyen lakók is csak 3-4 adót tudtak fogni, amiből csak egy volt magyar, az is csak hat napot üzemelt, mert hétfőn adásszünet volt. Ki kellett járni a pottyantósra, ahol mondanom se kell, milyen jó érzés lehetett üldögélni, akár beteg voltál akár nem.

Az idevágó vicc pedig ősrégi, mikor Pista bácsi fogsora kiesik a pottyantóson bele a ganéba. Nincs mit tenni lemegy, keresi, keresi, már talált kettőt bepróbálta, de sajnos egyik sem az övé volt.

Na de ugorjunk vissza a témára, hagyjuk a rémát, ami a második mondattól persze témává vált. Na ezúton is sok szeretettel gondolok Dr. Dénes Beatrix egykori magyar tanárnőmre, aki ezt az igen hasznos dolgot vérrel és verítékkel véste a tudatunkba. A pokolban nem fogsz fázni!

Kezemben a telefon, sikerül feloldani, whatsapp, Alexa, már írom is: lázas vok, ráz a hideg, hozz vizet, please. Elküld. 5 másodpercenként ránézek, még mindig két szürke pipa, nem nézi, nem nézi, nem nézi, egyszer csak kirobban a "gyerek" szoba ajtaja. Bassza meg, itt a TEK, ráadásul hátulról támadnak. Most aztán tényleg lázasan pörög az agyam, mit vétettem? Lehet én is olcsóbban vettem BKK jegyet, ezért a nagy felhajtás? Vajon mennyit kaphatok egy ilyenért? Lehet nem a nátha visz el, hanem ezek kínoznak halálra. 

De a robaj után nyílik a hűtő ajtaja, mert az én pici lányom tudja, hogy még betegen is csak a hideg vizet szeretem. Újabb két másodperc, megjelenik az ajtóban, leteszi a vizet az asztalra. Égő szemeim tekintetét rá emelem, de már ez is megerőltető, elrebegek egy halk köszönöm-öt, majd beletörődve a sorsomba visszahanyatlom. Már csukott szemmel, kiizzadva a 3 takaró alatt, elfogadva a véget, nyögök egy halkat.

Lányom, bár már kifelé menet, megáll visszafordul és rám szól: na most már ne szórakozz apa, kelj fel és járj, nincs semmi bajod.. Lehet egy ilyen határozott felszólításnak ellen állni? Ugye, hogy nem? Szóval olybá tűnik megmaradok, kénytelen vagyok a gyógyulás útjára lépni.

Nátha

Csak sikerült valami rohadék, alattomos tetű influenza vírusnak ledöntenie a lábamról. Mint egy idióta tourette szindrómás köpködöm ki a mocskolódó szavakat, szidom a világot, miközben hirtelen fejmozdulattal szipogok egyet, igazi tikkelés ez. PICSA! 

Szóval nem volt túl élvezetes az éjszakai alvásnak nem nevezhető, inkább csak forgolódás. KURVA ÉLET! Talán reggel 8 körül aludtam egy bő fél órát, ez ad némi energiát, egyébként teljesen legyengültem, fél nap alatt hazavágott ez a vírus. Utálok betegnek lenni, BASSZA MEG!

A baj persze sosem jár egyedül, egy könnyű kis reggeli gondoltam majd javít a helyzeten, de nem, ez nem az én napom. Letört a fogam, a KURVA ANYJÁT! Már volt időpont a fogorvoshoz, mert az egyik fogam mögé mostanság szeret beszorulni minden, gondolom ott is van valami probléma, de ha mégse lenne, hát most már akkor se megyek hiába! GECI FOG!

Azért erről a káromkodásról érdemes pár szót ejteni, ha már így alakult. Gyermekkorom boldog idejében csak a kocsisok (pl a szódás vagy a szemetes) beszéltek "rondán", a televízióban is csak Kern András mert néha egy hangos kifakadás keretében felkiáltani, hogy a KURVA ANYÁD!

Mára a világ megváltozott, bizonyos szavak már nem is számítanak csúnya beszédnek, egy egyszerű és kifejező jelző lett, pl a GECI. Orbán egy geci! Mi ebben a csúnya?

Nem tudom, hogy mostanában még van e "kék fény" című műsor, de akkoriban ezeknek a szavaknak jelentősége volt. Kolompár Rafaelt meginterjúvolták, hogy ugyan már miért szúrta le a barátját Rézműves Ronaldot, aki erre nemes egyszerűséggel azt válaszolta: anyázott. Rézműveséknél, Kolompáréknél, Lakatoséknál akkortájt elég volt anutájukat emlegetni egy vitában, az ősi foglalkozásra utaló jelzőt már nem is kellett elé biggyeszteni máris szúrtak. 

Akkortájt tanultam meg, hogy ha soha ne mondjuk azt, hogy KURVA ANYÁD, mert bár lehet tökéletesen megállja a helyét, a franc se akarja, hogy ilyen botcsinálta Sárközy-k rajzoljanak mintát a hasfalamra egy bökővel, azóta inkább a KURVA NÉNIKÉJÉT szidom. Erre nem érzékenyek, sőt talán még büszkék is rá, hogy a drága nénike volt az első nő az ő életükben.

Persze egy "normál" életet élő magamfajta emberke leginkább csak a közlekedésben keveredik konfliktusba embertársaival, akkor sem biztos, hogy Oláh Onedin meghallja vagy épp zokon veszi a szidalmakat. És gyakorta nem is a Farkasék, Rostásék vagy Sztojkák a legrosszabbak az utakon, a munkában elfáradt, frusztrált Átlag Józsefek, Munkás Bélák vagy a hirtelen meggazdagodott Mészáros Tiborcok akarnak megölni az úton. PÖCSÖK!

Én állítom, hogy a káromkodás segít levezetni a feszültséget, ami a necces szituációkban keletkezik, ezáltal újból lehet mosolyogva, előzékenyen viselkedni a következő közlekedő társunkkal szemben. Ez persze egészen addig tart, amíg megint valaki el nem követ egy aljas manővert. GECILÁDÁK!

A káromkodás egyébként részemről soha nem átgondolt, személyre irányuló, főleg amikor kicsusszan egy ANYÁD PICSÁJA! Egyrészt számomra még nem teljesen tisztázott, hogy a picsa pontosan melyik része is egy nőnek! Másrészről pedig ha tisztázódna is az előbbi kérdés, mégis ki az a nekrofil vagy jó esetben csak gerontofil aki tényleg el is képzeli a szidalmak hevében a partner édes jó anyjának akkor már valószínűleg jogosan is csúnyájának hívott részét. A KURVÁK FASZÁT!

Itt el is érkeztünk egy részhez, ami már az értelmetlen szókapcsolatok létrehozása. Bizonyosan a gazdagabb fantáziával rendelkező emberek, vagy akik talán többet jártak Thai földön is bordély házban használnak először ilyen megrázó erejű kifejezést. Magam részéről még egyetlen fasszal (is) rendelkező kurvával sem találkoztam legjobb tudomásom szerint. Maradjon is így BASZDMEG!

A káromkodás lényege egyébként nem az, hogy mit mondunk, hiszen káromkodás az is, ha pl elkezdjük rövidíteni a szavakat. Mostanában sokat hallom a fiatalabb generációtól a "hú gec", vagy a "bammeg" kifejezéseket. Ez káromkodás a javában még akkor is, ha nincs végig kimondva.

A rövidítés egy másik formája, amit a lassan 20 éve elhunyt keresztapám alkalmazott, összevonta a kezdő szótagokat, így elérte azt a kettős célt, hogy egy: adott időn belül többszörösen is tudta szidalmazni a közlekedő társát, kettő: mégsem tűnt olyan durvának idegenek előtt. Szerinte egyébként az utak tele voltak HÜFA-kal és HÜPI-kel, később megjelentek a HÜHÜ-k is. Ezek egyébként a HÜLYE FASZ, HÜLYE PINA illetve a HÜLYE HÜVELY rövidítései. 

Na ilyen ez a mai nap, talán holnapra már jobban leszek, addig is BASSZÁK MEG! Továbbra sem akarom tisztázni, hogy ki és kiket, ezt mindenkire rábízom, akinek inge, vegye magára és SZOPJON LOVAT.

Gondolom, hogy vannak, lesznek páran, akik ezt a bejegyzést olvasva, felháborodnak, levegőért kapkodnak. De akkor mi a FASZÉRT olvasták végig? Az ilyen prűd PINÁKnak - édesapám szavaival élve - a pasijuk makkjával kellene kiverni a szemét! Addig is SZARJANAK SÜNT! 

Bukósisak fényárban 1. rész

Egy kis láthatóság, avagy bukósisak fényárban 1. rész

Előszó, egy kis környezet tanulmány

Ugyan elmúltak a berek (szeptember, október, november, december), sőt már februárt írunk, de minden napos motorozásról még szó nem lehet. :(

Vannak jobb napok, mikor napsütés van, tíz fok fölé kúszik a hőmérséklet, de ahogy elbújik a nap a horizonton, a jeges szél vad grizzly medveként mar a motorosba.

De akkor mégis mit csináljon egy magamfajta két gyermekes családapa esténként fáradtan hazatérve? Többnyire egy gyors vacsora után bealszik a tv előtt. :( Hajnali fél egykor felébredvén a lakás elcsendesedett, talán már a tv automatikája is lekapcsolta a televíziót, már csak az állólámpa energiatakarékos világító teste pislákol, viszont felébredtem. Az álmosság huss, kiröppent a szememből, egy nagyság-rendel gyorsabban mint éti csiga gyűjtésnél Józsi bácsi elől a csigák. Körbe pillantok a lakásban, halomban állnak Kína országából megrendelt alkatrészek, a sok megvalósításra váró projekthez.

Minden van itt, tápegység, led szalagok, step down és step up egységek, mikrokontrollerek, kábelek, dugók és még sorolhatnám. Az alkatrészes szekrények is dugig, az elmúlt 30 évben felhalmozott alkatrészek, ellenállás sorok, kondenzátorok, kapcsolók, stb.

Felmegyek a youtube-ra, ránézek a csatornára, megnézem nagy testvér mit talált ki megint a kis csatornák számára. Hogy raknák tele banánnal, megint távolabb került a bevételi lehetőség a már közzétett videók után. Az utolsó 12 hónapban 4000 órát kell nézzék a videóid. Ezt mindig újra és újra el kell érni, egyébként kidobnak a partnerprogramból. Megint. Most tették meg másodszor az elmúlt fél évben :(.  Nézzük hol tartunk, ajjaj, szar van a palacsintában, nekem a negyede sincs meg. Persze a feliratkozók számát is kitételül szabták, ez eddig nem volt, 1000 feliratkozó. Azért 99% magamnak videózok, magamnak gyártom a tartalmat, hogy megoszthassam ismerőseimmel, illetve veletek, nyájas olvasóim. Ezúton kérlek, ha van egy kis időd, érdekel a motorozás, nézz rá a csatornámra, iratkozz fel és ha tetszik oszd meg a videóim.

És kommentelj a videó alá, hogy kapjak valami visszajelzést, mert a magyar nem ír, nem olvas, nem beszél, de ezt csak evés közben nem teszi. Már aki meg bírja állni, mert a legjobb családi röhögések bizony kajálás közben vannak. Igaz, néha közel kerülünk a fulladásos állapothoz, szádban a félig megrágott már meglehetősen gusztustalan képet mutató ételkeverékkel, összeszorított foggal vinnyogunk. Azért se köpjük ki! Szóval eredj, válassz ki egy videómat és kommentelj b@zdmeg. Most!

Na kezdjük

De térjünk vissza a fő témánkra, 1 óra van, jó esetben péntek este, álmosság elillant, csatorna rendben, a tévét hiába kapcsolgatom, semmi nem fog meg, olvasnék, de így 45 felett már szemüveggel is fáraszt, olvasom eleget a napi munka során a monitoron megjelenő szöveget. Akkor? Alfinak a motoros fórumon a vesszőparipája a láthatóság, a minap is linkelt egy videót, amiben csodás neon sárga shield-es sisakokban motoroztak csoda gépeken, amik áraihoz képest a 1200-1500 EUR-ós sisak igazán bolhafing tételnek tűnik.

Igen, ez jó, de ilyenem nem lesz., ez nem az én pénztárcámnak való. Végig futnak agyamon a már ismert kifizetendő tételek a következő fél évből, hát nem, határozottan nem, el kell vetni, jó a régi sisak, fehér alapon fekete és piros betétek. másfél éve vettem, már felvette az arcom a szivacs, most kényelmes, nem nyom, még legalább 1, de inkább két szezont ki kell bírjon. Egyébként is, kamera fent az elején, mikrofon végre királyul működik. intercom is üzemel, jó ez így. De jó ez így?

Bumm, mint egy norvég favágó frissen élezett hasító fejszéje csapódik a fejembe a gondolat, világítsuk ki. 

Lássuk a lehetőségeket:

- el wire, jó este, de rettenetesen néz ki nappal, sérülékeny, magas frekvencián megy, ciripel, én hallom. Elvetve..

- el panel, vágható ollóval, de ugyanaz a technológia mint az előbbi, lesz a fejeden egy kivilágított lap, és?

- sima led szalag, szalagok. 12 V kell neki, nem baj, erre való a step up konverter. De állandóan világítani fog? Vagy villogjon? Az még egy tirisztor, egy IC, még pár kacat, minden van itthon.., de ilyen mindenkinek lehet, sőt a fentiek mindegyike. Ez nem tetszik, a tucat megoldások soha nem tetszenek.Egyszer valaki azt mondta a kicsi drága egyetlen feleségemnek, hogy a kövérségem is ebből adódik. Ki akarok tűnni a tömegből. Hát b@zdmeg a tudat alattimat, ha ez igaz!

- címezhető led szalag? Igen, ez lesz az, láttam is ilyet a youtube-on igaz a többség csak féklámpával, ahhoz egy piros led szalag is elég, de megint 12 V kell neki, lásd fent, szóval nem, nem sima led szalag, legyen címezhető. Ezt árulják darabra is, mármint a címezhető ledeket, 5 V kell neki, minden ledben benne van a vezérlő egység is, 4 ill. 6 lába van egy ilyen - tulajdonképpen ic-nek. A négy lábú egyszerű, 5V, test, jel be és jel ki. A 6 lábúnál van egy backup in, ha az előtte lévő led meghibásodna, onnan leállna a led szalag végig, ezzel csak az az 1 db nem működik. Ha kettő megy tönkre, akár egymás után akkor csak az a kettő nem világít. Sajnos nem tökéletes, mert szerintem elcsúszik a világítás, ha fontos, hogy az első 8 db piros legyen, majd ott bekanyarodik és legyen zöld, akkor ez is csúnyán fog mutatni. De legalább nem alszik el mind.

Mindkét szalaghoz 3 vezeték kell, a régi négy vezetékesek (aminél még az órajelet is be kellett küldeni, kikoptak), egy mikrokontroller elboldogul mindennel.

Nem akarok a motorhoz kötve lenni, az 5 V -os power bank mindig a zsebemben van, hiszen a kamera is arról kapja a tápot. (Ez egy előző, nagyon előző kis feladat volt, talán egyszer, ha igény lesz rá, megmutatom, mert sok vlogger problémája a rossz hang, a külső felvevő diktafon vagy telefon állandó szinkronizálási problémája.).

A jelet hogy kapja? Az se legyen vezetékes, hoppá az még egy mikrokontroller. Kell legyen itthon, de ott alszik a pici feleségem abban a szobában ahol egy dobozban lennie kell pár darabnak.

Igen, így megy ez, sok cucc, sok helyen, szinte a fél élet a kereséssel folyik, mert volt, kell legyen, ne vegyük már meg még egyszer!

Kedves Hölgy olvasó, ez neked szól! Komolyan gondolkozz el azon, hogy hozzá kötöd e az életed egy barkácsolni szerető emberhez, szinte mindegy is, hogy az asztalos munkákat szereti, vagy az elektronikát! Ha ilyenbe szeretsz bele, jusson eszedbe, hogy az ilyen embernek sok cucca van, sok szerszám, kütyü és azt folyamatosan bővíti is. Ha mindehhez társul, hogy nincs egy nagy műhelye, családi háza, stb, akkor hátra arc! Fuss, menekülj, vissza se nézz, mert így jársz mint az én feleségem, akinek mindig tudnia kell, mit hová tettem, lehetőleg azt azonnal, de inkább tegnapra előszedni, ködös leírások alapján. Mert ugye hiába mondom neki, hogy a 433MHz-es transmitter receiver modulokat keresem, ezt nem tudja, neki például egy ilyen leírásból kell megtalálja:  két biz-baszt keresek egy zip-lockos nejlon zacskóban, ha jól emlékszem zöld szín dominált, volt rajta egy kis város :) (ezt nálunk a lányok így hívják a szerelt nyák lemezeket)

Szóval olyan pasit válasszatok, aki egyrészt konfekció méretekből tud öltözködni, mondjuk az L-XL tartományban, buta mint a föld, hogy kedvedre irányíthasd, sportol, jó jövedelemmel rendelkezik, de nem nyúl semmihez, mindenhez szakembert hív és meg is tudja fizetni azt ! Hobbi ne legyen semmi, de olyan ami pénzbe kerül az biztosan ne, tulajdonképpen a ruháit összepakolva ki tudd tenni a lakásból. :D  Drága kicsi feleségem, ezúton mondom - nem mintha nem tudnád magadtól, - ezt elb@sztad.

A puha ágyikó hívó szava

Mára ennyi, konyec, fine, the end, das Ende, el fin, o fim és még ki tudja hány nyelven kellene leírni, hogy a Babilonból szabadult emberek leszármazottainak mindegyike megértse, hogy ezen az estén, vagy hajnalon, már nincs további teendő. Az asszonyka már alszik, sőt, órák óta alszik, ha most felébresztem és kiverem a szeméből az álmot, hát annak súlyos, embertelen következményei lennének, ezt ép eszű ember nem kockáztatja. Egy gyors fogmosás után csendesen, - mint egy elefánt a porcelán boltban, hiszen ilyenkor minden szék szembe jön, a nemlétező szőnyeg is felgyűrődik, átesem a kutyán - bebotorkáltam az ágyba.

Viszont a gondolat már szöget ütött a fejemben, ez kicsit felrázná a hideg estéket, legalább egy pár napra.
Alea iacta est, ahogy mondta ezt az öreg Juli, miközben éppen tisztálkodni indult egy folyóba seregével az oldalán.

Csak el ne felejtsem levenni a dobozt a szekrény tetejéről..., mert a végén holnap is itt tartok.

Folytatása következik..